Egy hosszabb kihagyás után tért vissza a Blackbox az NFS-hez, hogy elkészítse a legújabb részt. Persze ez a kihagyás csak a látszat, igazából már évek óta fejlesztik a játékot, de van egy olyan érzésem, hogy nem hozták ki belőle a maximumot. Valószínűleg a Frostbite 2 átalakítása tartott ilyen sokáig. A Run új fejezetet nyit a Need For Speed-ek történelmében, annak ellenére, hogy az akciófilmekbe illő játékmenet nem új a játékosoknak. Az Undercover-el próbáltak nagyot alkotni, ami finoman szólva sem sikerült túl fényesre. Maga az alapötlet nem volt rossz, de nem oldották meg jól, valószínűleg a technika még nem engedte meg.

A játék indítása után egy hangulatos menü fogad bennünket, a szokásos menüpontokkal, ám itt hosszú kihagyás után ismét főszerepet kapott a Challenge Series. Nem húztam sokáig az időt, egyből a nagy versenyre koncentráltam. Egy hangulatos intróval kezdődik a történet, mely szerint kiderül, hogy Jack Rourke bizony nagy bajban van. Egy bűnszervezet megelégelte Jack arrogáns viselkedését, a fejét akarja. Jack egy Porsche 911-esben ébred, kikötözve, mint egy kivert kutya. Akkor döbben rá, hogy az autó éppen egy présgép felé tart. Mindent megtesz, hogy kiszabaduljon, de eleinte ez nem sikerül. Az autót ledobják a présbe, a gépezet beindul, innentől pedig csak rajtunk múlik, hogy Jack túléli-e ezt a kis kalandot. Itt kell először használni az NFS legújabb funkcióját, a QTE-t, amiről később fogok beszélni.

Egy kis játszadozás után kiszabadulunk, és elmenekülünk a rosszfiúk elől. Innen kezdődik tehát a történet, Jack bajban van, és megoldást szeretne rá találni. Itt kerül képbe Sam Harper, aki megmentheti az életét. Létezik egy verseny, San Fransisco és New York között, a világ legjobb versenyzői indulnak, szám szerint 200-an, és egy a céljuk, hogy elsőként érjenek be New York kikötőjébe, ahol egy 25 milliós jutalom várja a legjobbat. Jack elfogadja az ajánlatot, és már indul is a játék, miután kiválasztottuk első autónkat. Elsőként a verseny rajtjáig kell elérni, majd innen kell teljesíteni a feladatokat egészen New Yorkig. Versenyről versenyre haladunk feljebb és feljebb a ranglétrán, a végén pedig értelemszerűen elsőként kell célba érni.

Kezdeném rögtön magával a versenyzéssel. Játékmódok terén nincs sok választásunk, lényegében csak sprint versenyek vannak, ami érthető is, mivel nem mehetünk körbe-körbe egy olyan versenyen, ahol a minél előbbi célba érés a feladat. Minden verseny előtt meg van szabva, hogy hány ellenfelet kell legyűrni ahhoz, hogy versenyben maradjunk. Általában meg van határozva, hogy a következő állomásig például 50 helyet kell előretörni, akkor kötelező módon meg kell nyerni minden versenyt. De ez így van az egész játék alatt, csak az első hely számít, más szóba sem jöhet. Van, amikor 10 van mikor 6, és van amikor csak 3 pilóta jelenik meg a pályán, mint ellenfél. Vannak kivételes esetek, bizonyos karakterek nagyon erősek a versenyen, őket egyesével kell kivégezni. Ez a harc nagyon izgalmas tud lenni, mert sokkal agresszívebb, keményebb ellenfelekről van szó. Izgalmas, mégis könnyen legyőzhető mindegyik ellenfél.

Szereplőből van néhány a játékban, de gyakorlatilag Samen és Jacken kívül senkit sem ismerünk meg közelebbről. Minden viadal előtt van egy kis bio a versenyzőről, de ennyi, semmi több. Csak versenyezni kell, és ha legyűrjük az adott ellenfelet, jutalomként miénk az autója. Általában ezekkel nincs mit kezdeni, de jó, ha vannak. A többi ellenfélről már nem mondható el, hogy kemények lennének. Viszonylag könnyen megelőzhető mindegyik, de nem lehet hátradőlni, hála az új catch-up rendszernek. Sosem lehetünk biztosak abban, hogy miénk az első hely, mert az ellenfél egy pillantás alatt visszatér a versenybe. A catch-up rendszerhez hasonló, amikor valakit üldözünk, ő pedig irreálisan magas fokozatba kapcsol. Innentől lehetetlen befogni. Ezt én az utolsó küldetésben tapasztaltam, amikor az utolsó pilótát kell legyőzni, mögé érek, majd hirtelen úgy elkezd gyorsítani, mint a gyalogkakukk a mesében. Persze egy kicsi átvezető után majd meglehet előzni és onnantól már könnyen legyőzhető.

Külön szeretnék kitérni a környezetre, ami az egyik legerősebb pontja a játéknak. Nagyon jó munkát végeztek ilyen szempontból, a látvány mesés, minden ki van dolgozva az utolsó kerítéslécig. Hála a Frostbite-nek, rengeteg dolgot rombolhatunk, a kerítésektől megkezdve az állványokig mindent. A forgalom is tűrhető, az országutakon elég sok autó van, néha igen problémás őket kerülgetni. A városokban ennek ellenére kevés autó járkál az utcákon, kivéve a nagyobb városokat, mint Chicago vagy New York. Nagyon jó, hogy valódi autók járkálnak civilként az utakon, ezek ráadásul még sérülnek is.

Ráadásul nem csak sima autók vannak, hanem megjelennek a buszok, teherautók, lakókocsik és traktorok (!!!) is. Lehetőségünk van néhány pályán benzinkutakba is beállni, itt cserélhetünk autót is, beállunk, kiválasztjuk az autót, a színt, és ott folytatódik a verseny, ahol abbahagytuk. A környezet igen változatos, autópályák, kanyonok, havas, jeges útszakaszok és sivatag mellékutak is a játék részét képezik. A városok nagyon szépek, éjszakai versenyeken pedig tiszta Underground stílusú minden. Itt általában a rendőrök üldöznek minket, ehhez meg hozzájön az a bűnbanda, aki követ minket.

A helikopter ezúttal lőni is tud ránk, igaz, nem a rendőrökről van szó, hanem a rossz fiúkról a játék elejéről. Nagyon kemények, nem csak a helikopterből lőnek ránk, hanem néha szép, fekete, szuperszonikus Porsche Cayennekből lövöldöznek ránk a drágák. Aztán a játék végéhez érve erre az i-re is rákerül a pont az után, hogy végeztünk a helikopterrel. Nagyon látványos, annyi szent.
Az autók terén ismét nagyot alkotott a fejlesztőgárda, rengeteg király autó került be a játékba, sok ezek közül még soha nem szerepelt egyetlen NFS-ben sem. Ám van egy hátránya a dolognak, ami csak azokra vonatkozik inkább, akik a karrierre összpontosítanak, vagy csak egyszerűen nem veszik meg eredetiben. Az autók nagy részét csak a Challenge Series versenyek és a multiplayer meccsek után lehet feloldani. Karrierünk során igen kevés autó áll rendelkezésünkre, nincs nagy választék. Mondjuk maga a karrier sem hosszú, 2-3 óra után kijátszható az alaptörténet, ha nem számoljuk oda a betöltéseket és a bejátszásokat. Az autók sérülésével semmi probléma nincs, jobban törnek, mint a Hot Pursuitban, és nem mondható csúnyának.

Apropó bejátszások. Bár egyszer mellé lőttek a sztori miatt a Blackboxos srácok, ezúttal nagyon jó dolgot alkottak. Elképesztően jóra sikeredett az egész, a bejátszások nagyon jók, először tudunk a főhős kilétéről, ráadásul néha mi is irányíthatjuk a fent említett QTE segítségével. A rendszer lényege, hogy a spacet, entert és a nyilakat nyomogatva irányíthatjuk a dolgokat. Mindössze négy ilyen rész van a játékban, nem vitték túlzásba, mégis jóra sikeredett. Néha nagyon izgalmas volt az egész, ahogy üldözött a rendőrség, vagy éppen egy hatalmas teherautó repült el fölöttem. Akkor is remek bejátszásokat kapunk, ha totálkárosra törjük autónkat. Ilyenkor jó képeket lehet csinálni, ezekből néhány itt a tesztben is megtalálható.

A játék másik új funkciója a megújult rewind, ami lényegében ugyanaz, mint az eddigiek, csak nem közvetlenül oda rak vissza, ahol két pillanattal a pálya elhagyása előtt jártunk, hanem a legutolsó mérőpontig. Ezzel nem is lenne baj, de a rendszer annyira érzékeny, hogy sokszor minimális pályaelhagyás után is újrarak a pályára. Nagyon idegesítő, de legalább arra kényszeríti a játékost, hogy az utakon menjen, és ne vágja össze vissza az egészet (igaz, az ilyen versenyeken a szabály az, hogy nincs szabály, de most ne menjünk ebbe bele -szerk.)
A játék fő mozgatórugója az akció, minden erre alapul. A versenyek közben olyan zenék szólnak, amelyeket leginkább akciófilmek üldözési jeleneteiben hallhatunk. A hivatalos soundtrackeket egyébként inkább Challenge Series-ben lehet hallani, karrierben marad az üldözős, akciós feeling. A bűnbanda rátesz egy lapáttal, ha ők nem lennének, unalmasabb lenne a játék.

A grafika változott természetesen a legtöbbet az előző részhez képest, egyrészt mivel nem ugyanaz a fejlesztő készítette, másrészt pedig egy eddig nem használt motort raktak a Run-ba, a Frostbite 2-őt. Nagy kihívást jelentett átírni ezt autós játékra, mivel alapjában a Battlefield 3-hoz használják. Ennek ellenére nagyon jól teljesít a játék alatt, a rombolások, lavinák, robbantások nagyon jól mutatnak egy NFS játékban is. A hangokra nincs panasz, de ezt már megszokhattuk, mindig nagyot alkotnak e téren is, soha nem hibáznak.
A játék egyértelműen árkád játék, az irányítása talán mégis köztes. Nagyon jól irányítható autókról van szó, körülbelül a Hot Pursuit és a Shift 2 fizikái közé tenném a Run irányítását. Az autóknak van súlya, mindegyiknél érezhető a különbség. Könnyen driftelhetünk velük, de a féket és a fejünket is kell használni, mert nem lehet olyan szinten becsúsztatni az autót egy kanyarba, mint a Hot Pursuitban. Tökéletes!

Ennyi jó után biztos kíváncsiak vagytok rá, hogy mi az, ami negatívumként szerepel listánkon. Természetesen a rewind funkció érzékenysége és a catch-up rendszer. A játék sokaknak monoton, én nem éreztem ilyesmit, élveztem az egész játékot. Bugból is kevés van, mindössze kétszer tűnt el előlem egy civil autó, egyszer pedig felszállt az égbe. Az egyedüli bug (nem biztos, hogy az) a rewind funkciónál jelentkezett. Nos ha az előző mérőpont után rögtön jön egy benzinkút, akkor értelemszerűen autót cserélhetünk. Ilyen esetekben az ellenfelek elhúznak mellettünk. Ha elindultunk az új autóval, és totálkárosra törjük azt, akkor az előző mérőpontra rak vissza, az eredeti első helyre, amit még az autócsere előtt birtokoltunk, de már az új autóval! Ez kicsit fura, ilyen szinten kijátszható a rendszer. Ezek mellet akad rengeteg kisebb hiba, amire érdemes kitérni, de tűrhető problémákról van szó. A nap feltűnően sokszor villog, de a fénye is elég érdekesen törik meg néha az autókon. A kocsi kormánya és Jack keze mozdulatlan, 2011-ben ezt már meg lehetett volna oldani.

Nagy visszatérő a Challenge Series, ami rengeteg érdekes versenyt tartogat még a játékosok számára. Ezzel szerették volna igazából elérni azt, hogy sokan vegyék meg a játékot. A karrier kevés, viszont ha eredeti játékkal rendelkezünk, rengeteg új versennyel, pályával és autóval találkozhatunk. A multiplayer része is nagyon jóra sikeredett, bár sok az idióta a szervereken, ráadásul sokszor olyan laggok vannak, hogy pillanatok alatt megutálható a játék.

Összességében elmondható, hogy jó úton haladnak az NFS játékaival, a Hot Pursuit és a Shift 2 után újabb elfogadható darabbal álltak elő. Természetesen mindig akad olyan, aki utálni fogja valamelyik epizódot a felsoroltak közül, de szerintem a maga módján mindegyik jól sikerült. A következő részről egyelőre nem tudni semmit, valószínűleg a Criterion Games fogja készíteni, majd kiderül. Addig is játszatok.

TotalRacing.hu értékelés - 88%